Kozma Szilárd

Kozma Szilárd nem veszélyes erdélyi Asztrológus

A tárgyi valóság szerinti igazságért való harc útján

Olvasási idő: körülbelül 23 perc

Félrevezetően téves az elképzelés, miszerint, a Karate bármely ága, a harcművészetek általában, vagy az összesített K-1 harcok arról szólnának és arra lennének jók, hogy fölösleges jang típusú energiákat, netalán tán rejtett agresszivitásunkat vezethessünk le általuk. És ez annak ellenére is így van, hogy a francia Leboner nevű K1-es elit sportoló pl. azt állítja, hogy ő azért harcol, mert a szervezete túl sok adrenalint termel és ezt a sport-harcban tudja a legjobban „elhasználni”, vagyis úgy, hogy sem magának, sem másnak ne ártson vele.

A tárgyi valóság szerinti igazságért való harc útján

Kozma Szilárd asztrológus:

A harc funkciója a metafizikai – spirituális öntudat kifejlődésében.


Félrevezetően téves az elképzelés, miszerint, a Karate bármely ága, a harcművészetek általában, vagy az összesített K-1 harcok arról szólnának és arra lennének jók, hogy fölösleges jang típusú energiákat, netalán tán rejtett agresszivitásunkat vezethessünk le általuk. És ez annak ellenére is így van, hogy a francia Leboner nevű K1-es elit sportoló pl. azt állítja, hogy ő azért harcol, mert a szervezete túl sok adrenalint termel és ezt a sport-harcban tudja a legjobban „elhasználni”, vagyis úgy, hogy sem magának, sem másnak ne ártson vele. - El is töri valamijét mindig szegény, vagy a világbajnokságokon lesérül, és annak ellenére, hogy az utóbbi évek világbajnokai itt - ott, különböző versenyeken, sikerült kiütnie, és mindenki úgy tartja, hogy megérdemelne ő is egy világbajnoki címet, ez az utolsó, minden évben Japánban tartott nyolcad döntőkben, vagy negyeddöntőkben, e váratlan és „szerencsétlen” sérülések miatt, soha nem jön sikerül neki világbajnokká válni. – Persze, hiszen nem érti a lényeget. Egyáltalán nem un. energia levezetésről és nem fölös agresszivitás-lecsapolásról szól az igazi harcművészet és a karate igazi (spirituális) funkciója tehát, hanem az igazság azonnali felismerése képességének (vagyis a szépségesen hangzó humanista hazudozás és liberális korrupció leleplezésének és elhárításának a képességének) a kialakításáról és az igazságért való bátor és azonnali harc vállalásának a mindenek fölé helyezéséről (Annak akár az életed feláldozása árán is való vállalásáról!). És ez attól függetlenül, hogy mennyi nyers energiával is rendelkezzék valaki.
De azt, hogy ez valójában és lényegileg mit is jelent, illetve, hogy miért értékes és fontos ez a mindenkori harci kézség kialakulása a gyakorlatban, hiába mondom és fejtem ki elméletileg. Mert hogyan lehetne megérteni azt ténylegesen, amit én is csak néhány évvel ezelőtt, kb. 18 - 20 év gyakorlás útján és közben érthettem meg? Arról van szó ugyanis, hogy az ember megszokja azt, hogy az igazságot és az egyenességet és a nyíltságot folytonosan gyakorolni és megtestesíteni - miután 15 - 20 év kemény edzés és harc után, valakinek némi fogalma lesz természetesen arról, hogy mi is az igazság - jobb dolog, sőt: hosszú távon úgymond kifizetődőbb is, mit az udvarias széptevés és kíméletes hazudozás mákonyos hálójában élni. Hogy a korrupciót és az igazságtól való kíméletet az életünkben - sorsunkban, családunkban, környezetünkben - megtűrni, annyi mint az ördöggel üzletelni és a sátánnal szeretkezni.
Hogy inkább a harc és a kényelmetlenség és a harag és gyűlölködés és az ellenség-státusz vállalása, mint a taknyos békében tenyésző, szaporodó és dagadozó sorsárulásnak: a korrupciónak és a hazudozásnak és végül az egész létrontásnak a megtűrése. Hogy inkább a halál, mint a magunk elárulása. Hogy kegyetlenebb és tragikusabb következményekkel jár minden kompromisszum és korrupció árán vásárolt béke, mit, hogy azt amivel nem értek egyet, mint, igazságot mindig és azonnal vállaljam és hirdessem, és még csak ne is hallgassak udvariasan, vagy ünnepélyesen róla! – Hát ide kell a Marsi éberség, és hosszú távon jaj, annak aki ezt az isteni - igazságszolgáló (A Plútó társuralkodója a Skorpióban!) Marsi őserőt megpróbálja megszelídíteni, szájkosarat tenni reá.
Nincsenek boldogtalanabb lények, mint a folyton humánus eszmeiségre és viselkedésmódra hivatkozó nők, akik férjeiket papucshőssé törték a hazugságeszmék segítségével.
Valóban, azért kell megtanulni a harc-vállalást, hogy fölöslegesen ne harcoljunk ahol nem kell. De legfőképpen azért, hogy ne hazudjuk azt magunknak, vagy másnak vagy az ellenfélnek, hogy nem harcolunk, amikor, olyan helyzet alakul ki, hogy nem lehet nem harcolnunk. És még inkább, azért, hogy megtanuljunk valamikor teljesen higgadtan, tehát agresszió és haragvás és gyűlölet mentesen, úgymond éberen harcolni, akár az élet-halál tételű harc hevében is. És végső soron, azért, hogy amennyiben a korrupciómentesség, vagyis az igazság átélőinek és megtestesítőinek képviselői akarunk válni, ne kerüljünk háborúba. - Igen, igen, nem beszélek félre! - azért, hogy ne kerüljünk háborúba. Mert a harc metafizikája éppen arról szól, hogy csak azok keverednek háborúba, akik nem mernek az igazságért harcolni, ott ahol kell, és főként: azonnal és ott, ahol kell. Mert a sokáig halasztott harc ugyanis, kifut az időből és így kifut az örökkévalóságból is, és ez által közönséges bosszúállássá válik. Azért kell megtanulni spontánul harcolni az igazságért, hogy az elmulasztott és elhalasztott igazság-érvényesítés miatti lelkiismeret furdalás, ami nincs ahogy ne jelenjen meg, ne gyötörjön utólag. Hogy ne kellejen magyarázkodj, sem mások, sem önmagad előtt, hogy miért nem álltál ki az igazságért, amikor kellett volna. Azért tehát, hogy ne kellejen hazug elméleteket kitalálnod arról, hogy nem is igaz az igazság és azért mulasztottad el képviselni, megvédeni, stb.
Végül is azért kell megtanulnod harcolni, hogy megvédhesd a tisztulni kezdő (és tiszta működése esetén: áldás és egészség-hozó életképzeletedet (a mágikus erejű imaginációdat) és ez által magadat és az általad alapított családodat, a rokonaid és a szüleid és a régi, megvilágosodásod előtti életedből származó barátaid és ismerőseid korrupcióba visszahúzó törekvéseitől, antikrisztusi ambíciójától.

A harc útján járni persze, még nem jelenti azt, hogy máris az igazság útján jársz, de azt igen, hogy az igazság kiderítésének és kiderülésének az útján haladsz előre. Hogy az igazság kiderülési lehetőségeit, és nem az igazság elfödését, elrejtését és elhazudását szolgálod. Azt jelenti tehát, hogy megszokd azt, hogy nem törik be a fejedet, ha kimondod az igazat, illetve azt, hogy ha be is törik a fejedet, még mindig jobb, mint hogyha a sorsodat törik ketté a Szaturnuszi sors-erők. Igazság-harcosnak lenni annyit jelent, mint a gonoszságtól egyáltalán nem félni és azzal soha ki nem egyezni és ennek ellenére megnyugodni annak a tudatában, hogy amennyiben mindig bátran viselkedsz, és nem félsz kimondani azt amit őszintén, de nem az egoizmusodból és félelmedből és önáltatásból, és nem is a többiek egoizmusának és félelmének a figyelembevétele miatt gondolsz, bárhol lennél is, akkor az igazság előbb - utóbb ki fog derülni és érvényesülni fog és nem járhatsz rosszul és nem leszel és nem is lehetsz, sem te megrövidítve és más sem, még akkor sem, ha pillanatnyilag úgy látjátok.
Ezért a harcnak az útja, a legnagyobb és legteljesebb belső békének az útja, amit csak el lehet érni a földi életünk: anyagi küldetésünk és rendeltetésünk során. Ezért a harcnak az útja a belső derűnek az útja és a legteljesebb és legigazibb szeretetnek az útja. Lehetetlenség ugyanis akár kifelé, akár befelé, zavartalanul szeretetet áramoltatni, amikor kívülről zaklatnak és zavarnak, mint Emőkét a rokonai és az ismerősei, azzal, hogy amennyiben nem az ők korrupt és júdási spekulációkkal telt, nyüzsgő és harácsoló, és spekuláló, és sunyító és sors-neheztelő életútját és életrendjét követi, leszegényedik. Ha nincs külső békéd ugyanis, és hagyod, hogy a szívedet és a képzeletedet a korrupt kételyeikkel megtöltsék, akkor szükségszerűen belső békéd sem lehet. És ha nincs belső békéd, akkor az imaginációd zavaros és feszül és zagyva és minden szamárságot – és így a külső ellenállásokat és a külső ellenségeket is! – beidézi az életedbe és a sorsodba.
A harc útján járni, azt jelenti, hogy a sors-teremtő imaginációd tisztán tatása és zavartalansága érdekében belső korrupcióval leszámolni, és a külső – világi - korrupciónak nem engedni rést és behatolási felületet a te sorsodba és életedbe, még a legszertetettebb családtagok részéről sem. Sőt: azok részéről aztán pláne nem! Hamvas írja valahol: „Jézus az emberrel való kiengesztelődést tanította ugyan, de a korrupciónak soha egy fél lépést sem engedett.” A nagy kérdés persze az, hogy igazából mi is és, hogy hol kezdőik a korrupció, és mit neveznek elfogadásnak és elfogadtatásnak és toleranciának a korrupcióval való puszi-pajtáskodás és szerelmes egyesülés helyett. A harc útján való haladás, a harci-készség gyakorlása, harctól való nem – félelem viszont, előbb – utóbb kideríti és megmutatja számodra a különbségeket.
A harc útján való járás az Isten útján való járás az ősök útja helyett. A harc útján való járás, az „Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.” Egyetemes igazság szellemében való életvezetés a kegyes hazugságok labirintus-járása helyett. A harc útja a „Gyümölcséről ismeritek meg a fát.” Igazság szellemében való eljárás a szemet szúró igazságok letagadásának az útja, vagyis a látszatkeltés és a látszatok szerinti életvitel helyett. A harc útja a jelennek a jövő nevében való nem elárulásának az útja. A harc útja a judási és fauszti és ézsaui külső és belső árulások betegség és hamis-szeretetet hozó láncolatának a megszakításának az útja. A harc útja a sorsvállalás, vagyis a keresztvállalás útja: az igazi kereszténység útja, amiről azt mondja Jézus, hogy átváltozik a boldogság és az egészség útjává, mert: „Az én igám könnyű és az én terhem gyönyörűséges.”
Ezért a harc útján járni azt jelenti, hogy a téged a „helyes útra” (A húsevés útjára, vagy a zsákmányleső huncutkodások útjára, az abortuszok útjára és persze az elégedetlenkedés, az irigység, a neheztelés, a látszat-örömök, a hamis mosolygások, stb. útjára) vissza téríteni akaró „jóakaródnak”, aki lehet éppen az édesanyád, vagy a testvéred, vagy a szeretőd, vagy a férjed-feleséged, törekvéseit és ügyködéseit a legnagyobb szemtelenséggel leleplezed és elhárítod, hogy ezeknek az irányodban, a te korrumpálásod és imaginációd zavarása irányában kifejtett un. mentő-akcióit kegyetlenül elhárítod és vissza vered, hogy a mézesmadzagjaikat elutasítod, és így magadat a rossz lelkiismerettől és a lelki ismeret furdalástól, és ez által belső nyugtalanságtól és a tudati és imaginációs zavartságtól megmenekíted.
A harc útján járni azt jelenti, hogy a Marsi energiákkal és az életenergiákkal nem kell spekulálni, vagy spórolni, hanem, konfliktus, vagy csalás esetén, mindig a Polaritás törvénye szellemében eljárni és kiégetés műveletét mindig alkalmazni. Vagyis a korrupciónak és a zavarosságnak és a hamisságnak a szélsőséges helyzetbe tolásának az alkímiai műveletét mindig bátran alkalmazni, és amikor valaki a környezetedben spekulál, huncutkodik, ravaszkodik, ámít, vagy önámit, kétkedik és kételkedik, kétszínűsködik, annak a kifejtett hazugságrendszerét szélsőségessé duzzasztod és rápakolsz még néhány lapáttal annak érdekében, hogy a zavaros elméletnek, vagy az ellenérték és az áldozat nélküli profitálás reményében szőtt cselnek hamis volta lelepleződjön. És, ha ez nem vezet eredményre, akkor az illető személlyel, vagy csoporttal határozottan és minden nosztalgia nélkül minden kapcsolatot megszüntetni, vagy a hivatalos minimálisra csökkenteni.
A harc útján járni azt jelenti, hogy nem félni attól, hogy agresszívnek és zsarnoknak és szeretet-hiányosnak bélyegeznek, amikor nem hagyod a rágalmazóknak azt, hogy előtted és jelenlétedben, sőt: rólad is, hazudozzanak és spekuláljanak és magukat önámítva és másokat félrevezetve „érdekesnek” és ezért művelendőnek tüntessék fel a gonoszkodást, mert jól tudod, hogy milyen könnyen lehet eljutni a rejtett agresszió és a zsarnokoskodás fogságába. Illetve, hogy előbb – utóbb megkísérelnek feletted és a szeretteik fölött uralkodni és ez által éppen saját magukkal (lelkiismeretükkel) kibabrálni. És éppen akkor és azért, hogyha és mert nem lepleznéd le idejében a huncut, vagy a humánusan álságos, és a teremtés – megváltás univerzális lét-logikája szempontjából álságos törekvéseiket.
A harc útján járni azt jelenti hogy nem félni a tárgyi valóság által egy az egyben tükrözött, igazságnak a vállalásától, még akkor sem, ha az életedet fenyegetik, mert magtanultad azt, hogy ami ténylegesen az életedet fenyegetheti, illetve, hosszú távon a rossz sorsodat beidézheti, az éppen az igazságnak az időbeni elárulása, annak a nem vállalása, megtagadása. Ezért attól sem kell félned, hogy harcos természetű személyként nem fogadnak el valamilyen számodra fontosnak vélt társaságban, közösségben. Az igaságért való harc útján járni ugyanis, éppen annak a megtapasztalását jelenti, hogy igaz emberként és igazmondóként a előbb – utóbb a legtöbben elfogadnak és tiszta szívből szeretnek, mert a jó embert csak az egoista érdekeik miatt szeretik, az igaz embert viszont azért mert az ő társaságában, nem fenyeget senkit az igazságtalanság gyalázata.

    És végül az igazságért való harc útja az igazi, ténylegesen jó asztrológus útja is, mert, hogyha mindazt, amit fent leírtam nem tartod be, és mint asztrológus, te magad is meghasonlott (vagyis: korrupt) életet folytatsz testi, vagy lelki kényelemből, azért, hogy meg ne bántsd a rokonaidat, az ismerőseidet, a férjedet, a feleségedet, a szeretődet, anyádat, apádat, vagy a rendelőidet (klienseidet), stb., akkor, hogy a csodában tudnál igazat és helyeset mondani a hozzád segítő sorsfeltárásért és hosszú távon tényleges pozitív eredményeket: egészséget és nyugalmat hozó, mentő tanácsokért forduló személyeknek?

 

És az gazságért való harc fontosságáról szóló metafizikai - alkímiai következtetésekkel való összegezésképpen, felteszem a legfőbb kérdést:

Micsoda is az aranycsináló alkímia leggyakrabban használt eleme és művelete? Nem-e az igazságért való harcoknak a tisztító-tüze és nem-e a kiégetés művelete?


De nem ez a fontos kérdés, mert, nyilván, hogy a harci-tűz. Hanem az a fontos kérdés, amin újfent érdemesnek találom elgondolkozni, hogy vajon miért?
És. ha sikerül a biztos-pozitív választ erre is megtalálni, akkor azt kérdezem, hogy vajon milyen asztrológus az, aki a Tűz-karmás személyeknek, az igazságért való harc helyet, a konfliktuskerülést, a lapulást, vagy az igazság kérdésének a megkerülését, vagyis hazudozást ajánlja?

Figyelem: ostoba idealizmus lenne a részünkről, az gazságért való harcot úgy képzelni el, hogy már az elejétől fogva, az igazság birtokában vagyunk. Máshol kifejtettem már, hogy nem azért kell harcolni (vitatkozni - veszekedni) az igazságét, hogy a győzelmünkkel nekünk legyen gazunk, hanem azért, mert harc közben (szélsőséges helyzetben tehát) kaphatunk olyan elejtet információkat, amelyeket a saját fejlődésünk - épülésünk érdekében felhasználhatunk.

Olvastam egy Amerikából Budapestre visszatért, nagy sikerű (Valamilyen angol művésznevű) misztikusnak a „csodálatos” sikerkönyvét, amelyben az Igazságot és a Boldogságot mint egymást kizáró életlehetőségeket állította szemben, mondván, hogy a kettő együtt nem lehetséges, hanem csakis együtt: Vagy Igazad van, vagy Boldog vagy, írja a siker-misztikus. Aztán, mivel egy közeli barátnőmbe volt szerelmes, azt kellett látnom, hogy az igazságról ily módon lemondó, korrupt életében sehogy nem jön neki össze a boldogság! – A barátnőm ugyanis elhagyta, miután rá kellett jönnie, hogy meny hamisságból eredő feloldatlan és feloldhatatlannak látszó probléma van az életében. (Pl. a kamasz fia és közötte, illetve a fiának az anyja között. A lassan – lassan kijózanodó barátnőmnek elege lett a sok látszat-boldogságból, az állandó rögtönzésekből, a hazugságoknak az újabb hazugságokkal való, pillanatnyi „megoldásából”.  

Könyvjelző