A hitnek nincs szüksége külső, esztétikai látványosság szintű külső megjelenésre, nem esztétikai aktust jelent, hanem az ember, tehát a személy belső nyugalmában, egészségében és boldogságban is átélt jól-létének a funkciójában kell annak az esetleg külső jelekben is megnyilvánuló pozitív következmények szintjén működnie. Mi történt tulajdonképpen a kr.u. (időszámításunk szerint) 365 évében Nagy Sándor császár parancsára Konstantinápolyban, amikor az Evangéliumokat össze faragták?